Január 4-e világszerte a Braille-írás világnapja. A dátum nem véletlen: ezen a napon született Louis Braille (1809–1852), a tapintható írásrendszer megalkotója, amely máig alapvető eszköze a vak és gyengénlátó emberek írás-olvasási lehetőségeinek. Az ENSZ 2018-ban nyilvánította hivatalosan nemzetközi világnappá ezt a napot, hangsúlyozva az információhoz és oktatáshoz való egyenlő hozzáférés fontosságát.

Egy tragédiából született új nyelv

Louis Braille hároméves korában, egy baleset következtében veszítette el látását. Édesapja szíjgyártó műhelyében megsérült a szeme, a fertőzés pedig rövid időn belül teljes vaksághoz vezetett. Tehetsége azonban korán megmutatkozott, és fiatalon bekerült a párizsi Vak Gyermekek Intézetébe, ahol szembesült az akkori „vakírás” súlyos korlátaival.

Louis Braille. Forrás: Henri Thiriat, közkincs, wikipedia

Az intézményben használt dombornyomott könyvek nagyok, nehezek és nehezen olvashatók voltak, ráadásul az írás lehetősége szinte teljesen hiányzott. A fordulópontot egy katonai eredetű rendszer, Charles Barbier éjszakai írása jelentette, amely hangok jelölésére szolgált sötétben. Louis 12-13 éves kora körül kezdett el ezzel komolyan foglalkozni, továbbfejlesztette azt, majd 15 évesen (1824-ben) megalkotta azt a hatpontos rendszert, amely már lényegében megegyezik a ma is használt Braille-írással. A hatpontos cellán alapuló írásrendszer nem hangokat, hanem betűket és jeleket kódolt. Később, 1829-ben publikálta az első könyvet a módszeréről, majd 1837-ben tovább finomította a rendszert.

A Braille-írás első változata, amit a francia ABC-hez írtak. Forrás: SteveStrummer, CC0, wikipedia

A Braille-írás lényege

A Braille-írást, vagyis a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. A rendszer alapja egy hat pontból álló téglalap alakú cella, amelyben a pontok különböző kombinációi jelölik a betűket, számokat, írásjeleket, sőt matematikai és zenei jelöléseket is. A Braille-írás előnye a gyors tapinthatóság, a logikus felépítés és az, hogy teljes értékű írás-olvasási rendszert kínál.

A hatpontos cella. Forrás: DIPF - DIPF, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Bár Louis Braille már fiatalon kidolgozta rendszerét, annak széles körű elfogadása csak halála után kezdődött meg. A 19. század végére azonban világszerte elterjedt, és máig az egyik legfontosabb eszköze az önálló tanulásnak és információszerzésnek a látássérültek számára.

A Braille-írás esély az önállóságra

A Braille-írás nem csupán technikai megoldás, hanem kulcs az oktatáshoz, a munkához és a kulturális élethez. Kutatások igazolják, hogy azok a vak emberek, akik megtanulnak Braille-olvasni, nagyobb eséllyel végeznek magasabb iskolai végzettséggel és találnak munkát. A digitális korban sokan úgy vélik, hogy a hangalapú technológiák kiválthatják a Braille-írást, ám a szakemberek hangsúlyozzák: az írott nyelv strukturált megértése, helyesírása és mélyebb elsajátítása továbbra is elengedhetetlen.

Modernebb eszköz a Braille-írógép. A hat billentyű mindegyike megfelel a 2×3-as pontmátrix egy-egy pontjának. Ezek közül mindig egyszerre kell lenyomni a megjeleníteni kívánt pontok billentyűit, ennek hatására a kartonba belenyomódnak a kis domborulatok, majd a gép kocsija egy betűnyit tovább ugrik. Szóköz a középen levő hetedik billentyűvel hagyható ki.

Braille-írógép. Forrás: Rémi Kaupp, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Az akadálymentes információ nem kiváltság, hanem alapvető jog. A Braille-feliratok köztereken, liftekben, gyógyszeres dobozokon vagy hivatalos dokumentumokon mind azt szolgálják, hogy a társadalom minden tagja egyenlő eséllyel vehessen részt a mindennapi életben.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: CC BY 2.0, wikipedia